A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág, de két karunktól újra él tovább, tovább, tovább... Míg eldalolja szép dalod, formálja értelem, Hogy feldíszítse otthonod, és támaszod legyen. A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág, de két karunktól újra él tovább, tovább, tovább... A bölcsőtől már elkísér az egész élten át, s ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.

Winkler András: Faiparos himnusz