A magyar bútorművészet és lakberendezés meghatározó alakja, tervező, iparművész és pedagógus.

Egy élet a magyar bútorművészet és a szakmai oktatás szolgálatában

Kaesz Gyula a 20. századi magyar iparművészet, bútortervezés és lakberendezés egyik jelentős személyisége volt. Munkássága nemcsak az általa tervezett bútorokban és belső terekben, hanem a magyar iparművészeti oktatás fejlődésében is maradandó nyomot hagyott.

Életútja különösen fontos a faipari szakképzés számára, hiszen személyében a gyakorlati mesterségbeli tudás, a művészi alkotómunka és a pedagógiai elhivatottság találkozott.

A csatolt iskolatörténeti kiadvány 5–10. oldalán szereplő életrajz alapján Kaesz Gyula olyan alkotó és tanár volt, aki a faanyag ismeretét, a pontos kivitelezést, a korszerű formatervezést és a használhatóságot egységes szemléletben kezelte.

Életművének központi gondolata, hogy a jó bútor nem pusztán használati tárgy, hanem a mindennapi élet minőségét meghatározó, gondosan megtervezett alkotás.

1. Gyermekévei és tanulmányai

Kaesz Gyula 1897. július 13-án született Budapesten, és 1967. május 12-én hunyt el, ugyancsak Budapesten.

Már fiatalon érdeklődött a rajzolás, a formatervezés és az iparművészet iránt. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában végezte, ahol mesterei között találjuk Kozma Lajost, a magyar bútorművészet és építészet kiemelkedő alakját.

Kozma Lajos művészeti szemlélete jelentős hatást gyakorolt rá, ugyanakkor Kaesz Gyula idővel kialakította saját, egyéni tervezői stílusát. Művészi gondolkodásában a hagyományos kézműves értékek és a modern formatervezési törekvések egyaránt megjelentek.

2. Bútortervezői és belsőépítészeti munkássága

Kaesz Gyula a magyar modern bútortervezés egyik meghatározó személyisége volt. Munkásságát a funkcionalitás, az arányosság, a kifinomult formavilág és a magas színvonalú kézműves kivitelezés jellemezte.

A historizáló, gazdagon díszített bútorok világából fokozatosan az egyszerűbb, korszerűbb, a mindennapi használat igényeihez jobban alkalmazkodó formák felé fordult.

Tervezői szemléletének legfontosabb jellemzői:

Funkcionalitás: a bútorok elsődleges feladata az emberi igények kiszolgálása.

Esztétikum: az egyszerűség nem jelenthet igénytelenséget; a harmonikus arányok és a részletek kidolgozása alapvető követelmény.

Anyagszerűség: a felhasznált anyagok tulajdonságait és megmunkálási lehetőségeit figyelembe kell venni.

Mesterségbeli tudás: a jó terv csak megfelelő szakmai felkészültséggel és precíz kivitelezéssel válhat értékes alkotássá.

Korszerűség: a bútortervezésnek követnie kell a társadalom, a lakáskultúra és az életmód változásait.

Belsőépítészként lakóterek, közösségi és pénzintézeti épületek belső kialakításával is foglalkozott. Munkái között szerepelt a kassai Felvidéki Kereskedelmi Bank, a budapesti Nemzeti Takarékbank és a Szarvasi Takarékbank épületének átépítése.

A belső terek kialakításakor a világosságra, a térérzetre és a bútorok átgondolt elhelyezésére törekedett. Tervezői gondolkodására a bécsi és japán lakáskultúra egyes megoldásai is hatással voltak.

3. Pedagógiai tevékenysége – a tudás továbbadásának jelentősége

Kaesz Gyula életművének egyik legfontosabb területe az oktatás volt.

1919-től az Iparművészeti Iskola tanáraként dolgozott. Több évtizedes oktatói tevékenysége során belsőépítészek és bútortervezők nemzedékeit nevelte. 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatói feladatait is ellátta.

Oktatói munkájában kiemelt szerepet kapott a szakmai alaposság, a művészi igényesség és az önálló alkotói gondolkodás fejlesztése.

Nem csupán tervezőket kívánt képezni, hanem olyan szakembereket, akik értik a bútorok szerkezetét, ismerik az anyagokat, tisztelik a kézműves hagyományokat, és képesek az új technológiák alkalmazására.

A magyar iparművészeti felsőoktatás megújításában is fontos szerepet vállalt. Nevéhez kapcsolódik az ipari formatervezés intézményes oktatásának fejlesztése és az Ipari Formatervezés Tanszék megalapítása.

Pedagógiai öröksége ma is időszerű: a szakmai tudás, az alkotókészség, a felelősség és a minőség iránti elkötelezettség a korszerű szakképzés alapját jelenti.

4. Szakirodalmi munkássága és elismerései

Kaesz Gyula nemcsak alkotóként és tanárként, hanem szakíróként is jelentős tevékenységet végzett.

1935 és 1938 között a Bútor című szakfolyóirat szerkesztője volt, és részt vett az Új Építészet szerkesztésében is. Írásaiban a bútorművészet, a lakáskultúra és a korszerű tervezés kérdéseivel foglalkozott.

Kiemelkedő szakirodalmi munkája az 1962-ben megjelent Ismerjük meg a bútorstílusokat című könyv, amely a bútorok történeti fejlődését és az egyes korszakok formavilágát ismerteti.

Munkásságát rangos állami kitüntetésekkel ismerték el:

1950 – Munkácsy Mihály-díj

1956 – Kossuth-díj